Nem_felejtett_el_Isten.pps

Csodaként a mennyből jött el, Isten gyermek lett.
Hozzám lépett, rám mosolygott, a porból fölemelt.

Tele voltam kételyekkel: Hol a fenn, a lenn?
Egyedül vívom-e harcom, és hová tartozom?
Nem felejtett el Isten, kezét nyújtja feléd. Üres életed betölti, a bizalom tiéd.
Elfáradtam szeretetben, közönyös lettem.
Álmaim rég kialudtak, nincs ki fogja kezem.
Nem felejtett el Isten, kezét nyújtja feléd. Üres életed betölti, a reménység tiéd.
Szép napokra rosszak jöttek, félelem gyötört.
Mi lesz majd, ha múlik éltem, ki vár reám ott fönt?
Nem felejtett el Isten, kezét nyújtja feléd. Üres életed betölti, a szeretet tiéd.

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

 

---

Created with pptHtml